Elegem van az egész kibaszott világból!
Jó, Annával kibékültem. Ő hívott és nem én. Nem fogom mindig én tenni a lépéseket. Úgy mutatott be a blogjában, mintha valami beképzelt kis pini lennék. Ez szar, de most hogy így látom, megérdemeltem. Én is kb. ezt csináltam. De azt azért megjegyzem, hogy kiadta a személyazonosságomat... :P
Úgy elegem van, komolyan megint sírni akarok.Nem tudok, csak hiszti lenne, azt pedig szeretném elkerülni. Placebo terápiával gyógyítom a "hatalmas sebeket". Egyszerűen elegem van a világból. Vannak ilyen napok. Unom az egészet. '92-ben, mikor anyám a világra szart még nem gondoltam volna, hogy lesz ilyen is. Itt hisztizek, mint valami szánalmas kis picsa. Hát eddig jutottunk... Első nap. Első nap sikerült összevesznünk. És csak holnap fog találkozni miszter don huánnal. A romantikus cuki lovaggal. Aki acélbetétes bakancsban benyargal az életébe és kihúzza a fekáliából. Milyen költői és arrogáns vagyok ma! Komolyan mondom, őszintén, remélem, hogy összejönnek Nínek a dolgok és ez a srác nem lesz olyan fasz, mint az előzők. Én csak féltem, mintha valami anya lennék xD
SÍRNI AKAROK! SÍRNI! SÍRNI! ORDÍTANI! AZT AKAROM HOGY FÁJJON!
De nem... csak csendben ülök és emésztem magam. Gáz ember,gáz halál. Ki akarok menni az utcára, ordítani egy idegennel. Felképelni valakit. Magamat mondjuk. Na, ez megvolt. Esküszöm, felpofoztam magam :) Máris jobb... Na jó, hisztizésnek vége, megyek leöntöm a pofám egy jó nagy adag hideg vízzel! (megyek zuhanyozni)
Ez a világnak szól:
